Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Párhuzamos ellentétek

2008.11.02

Diós PéterKép 

Az olvasó emberiség számára szerencse, hogy az idén krisztusi korba lépett német-osztrák Daniel Kehlmann felhagyott a filozófiai disszertációjával. Ugyanis így volt alkalma megalkotnia A világ fölmérése című izgalmas, akár ismeretterjesztőnek is tekinthető regényét.

 
Azért külön megsüvegelhetjük Kehlmannt, mert igen ritkán találkozik az ember olyan humán végzettségű illetővel, aki ennyire fölényesen otthon legyen a reál természettudományok területén is. Hihetetlen mennyiségű információval kellett megbirkóznia e könyv megírásakor. Nem akarok erősen fogalmazni, de előfordulhat, hogy egy valóságos polihisztorral van dolgunk. Érdemes megjegyezni a nevét. Még biztos, hogy hallunk róla!
 
Ellentétek és párhuzamok

A világ fölmérését pedig már csak azért is érdemes elolvasni, mert valósággal szédítő a realista és fikciós elemek mesteri vegyítése. Ennek a sajátos mixtúrának kétségtelen mintapéldánya ez a kötet. 

A váza annyi, hogy párhuzamosan megismerhetjük a 18-19. század két híres természettudósának, Carl Friedrich Gaussnak és Alexander von Humboldtnak az életpályáját. Amelyek íve, a számos érintkezési pont ellenére csak életútjuk alkonyán keresztezi egymást.
 
Fokozatosan bontakozik ki e két ember paralel, ám mégis kontrasztos élete. Mégpedig azért, mert Gauss jószerivel ki sem mozdult az akkori német államocskák területéről, míg Humboldt zsenge korától gyakorlatilag halálig úton volt, az Amerikai kontinenstől Ázsiáig bebarangolta a világot. Ameddig Gauss csaknem habzsolta a nőket, kortársának az örökös utazások végett erre nem nagyon maradt ideje. S még számosan sorolhatnám az ellentmondásokat.
 
A világ megértése, leírása

Kép Viszont e helyett rátérek a párhuzamokra. Mindkettejük életcélja volt a világ megértése, működésének számokkal való leírása. Azaz fölmérése. Ez vezérelte az egyiket valós, míg a másikat elméleti pályát.

Szinte nyilvánvaló, hogy két ilyen hatalmas koponya életét végigkövetve számos, az adott kor emblematikus elméjével (Goethe, Kant, stb.) és divatos ideájával (pl. humanizmus) személyesen is találkozhatunk. Valamint Humboldt által igen alaposan megismerhetjük az akkori világ perifériáit, Gauss révén pedig a németek mindennapjait.
 
Ugyanakkor ki kell emelni történelmi jelentőségüket is. Kehlmann mesterien beleszövi hősei életét például a napóleoni háborúk, vagy az amerikai alkotmányozás történeteibe is.  
 
Egy bekezdés erejéig azonban visszatérnék az ellentétek boncolgatására. Hisz az is sajátossága ennek a könyvnek, hogy teret szán a nagy-nagy intellektus hátrányának. Mégpedig a zsenik és az átlagos környezet között feszülő elkerülhetetlen konfliktusoknak.
 
Könnyen emészthető

Mielőtt megijedne a kedves (leendő) olvasó, hogy ebben a könyvben esetleg súlyos, nehezen emészthető természettudományos ismeretekkel terhelődik le, megnyugtatom, erről szó sincs. E sorok írójától is meglehetősen távol áll gyakorlatilag minden reál szakterület, mégis ebben a munkában valósággal lubickolt a különféle terminus technikusok és egyéb összefüggések között.

Itt a vége fele meg kell még említeni a Magvető Kiadót, amely újfent elsőrangú portékával állt elő. Gyönyörű a borító, esztétikus a tördelés. Egyszerűen jó kézbe venni ezt a könyvet. Fodor Zsuzsa fordítása, pedig lehetővé teszi a gördülékeny olvasást!
 
A legvégén, pedig ki szeretnék térni az egyik legszórakoztatóbb fejezetre. Mégpedig arról a részről van szó, amikor Humboldt Aimé Bonpland botanikussal – akiről az utókor méltatlanul elfeledkezett, s erről az érintet már a könyv lapjain is hosszan mereng – felmászik a Chimborazo 5761. méteréig. A szerző által papírra vetet ún. hegyi betegség hallucinációi valóságos könnyeket varázsolt a recenzor arcára. De nem a mélabútól!
 
(Daniel Kehlmann: A világ fölmérése, Magvető, Budapest, 2007, fordította: Fodor Zsuzsa, 2690.-)
 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.