Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A történelem tébolyult görcse

2008.11.12

dp

Talán nem véletlen, hogy az ismert amerikai irodalomkritikus, Harold Bloom többek között Cormac McCarthy (lásd pl. a mozikban idén bemutatott, a Coen fivérek által megfilmesített, amúgy a Magvető révén kiadott Nem vénnek való vidék) mellett, Philip Rothot nevezte a legnagyobb kortárs amerikai szerzőnek. Ezt a tézist csak megerősíti az Összeesküvés Amerika ellen c. könyve.

Ugyanis ez a remekmű egyszerre félelmetes, felkavaró, nyomasztó, de egyben teljességgel kihagyhatatlan is. Ilyen kínzó, feltehetőleg örökre rögzült impresszió többek között a 80-as években készült Parker/Geldof páros által fémjelzett Pink Floyd: A fal, vagy a nemrégiben James Mc Teique és Natalie Portman közreműködésével bemutatásra került, méltatlanul elfeledett V, mint vérbosszú c. filmek alkalmával volt részem.

Antiszemita a Fehér Házban

Kép Az 1933-ban született Roth ebben az opusában egy olyan első szám első személyben íródott fikciós regényt tett le az asztalra, amely hihetetlen, ám a háttér részletes boncolgatása nyomán egyértelművé vált, hogy akár könnyedén reális valósággá is válhatott volna.

Éspedig azért, mert a könyv alaphipotézise, az a valóságban is felmerült lehetőség volt, hogy a második világháború előestéjén az Egyesült Államokban igen népszerű Charles A. Lindbergh a republikánusok színeiben az 1940-es választásokon legyőzi F. D. Rooseveltet.

Tudniillik az Atlanti-óceánt 1927-ben egyedül átrepülő Lindbergh meggyőződéses antiszemita volt, s a 30-as esztendőkben nyíltan támogatta a náci rezsimet, az egyesült államokbeli közéletben pedig az ún. izolacionista (a világháborútól távol maradás) politika egyik legelkötelezettebb propagandistája lett. A könyv végén található, a  teljesen megszédült olvasónak létfontosságú kapaszkodót jelentő, kb. 50 oldalas utóiratban olvasható életrajzok és egyéb dokumentumok nyomán leszögezhetjük, hogy repülési érdemei mellett Lindbergh nem  volt több, mint egy ostoba antiszemita és szimpla rasszista.

Rémálom vagy valóság?

Kép Ezzel, mármint, hogy egy ilyen személy kerül a Fehér Házba, pedig egy olyan szellem szabadul ki a palackból, ami szépen-lassan megmételyezi az amerikai társadalom olvasztótégelyét: a soknemzetiségű államokban elengedhetetlen toleranciát. Fokozatosan az őrület lesz úrrá a kontinensnyi országon.

A mű leghatásosabb eleme éppen ahhoz köthető – s egyben a fikció lehetőségének abszolúte elbizonytalanító komponense is egyben –, hogy Roth első szám első személyben, és múlt időben jegyzi le a történteket. Mintha valójában átélte volna az eseményeket!

Komolyan, olyannyira élethű a fabula, hogy az olvasó lépten-nyomon elbizonytalanodik, hogy nem ez volt-e a valóság 1940 és 1942 között az USA-ban?

A történelem is másként alakul

Arról nem is beszélve, hogy az Egyesült Államok ilyenfajta politikája nyomán az európai, afrikai és ázsiai hadszíntéren is egy kicsit másképpen alakultak volna a fronthelyzetek. Hiszen az USA kezdeti gazdasági, majd katonai segítsége nélkül igen kilátástalan helyzetbe került volna az egész golyóbis. Egyszóval az olvasó elhűlve szembesül, ahogy Roth elméje, tolla elszabadul, s vázol igen apokaliptikus világképet.

Ide tartozik egy röpke kitérő, hogy a szerző, e alkotása nyomán talán nem véletlenül érdemelte ki az Amerikai Történészek Társaságának kitüntetését, valamint az alternatív történelemírásért járó Sidewise-díjat is. Melyek csakugyan megerősítik a kitaláció és valóság közötti szűkös mezsgyén való zseniális-észvesztő bolyongást.

Erőszak az Államokban

Kép Azok az események, amelyek Lindbergh hatalomra kerülése nyomán lezajlanak az USA-ban, kísértetiesen hasonlítanak az évekkel korábbi Harmadik Birodalomban megtapasztalt esetekhez. Kezdetben az állami adminisztráció csak megpróbálja ellehetetleníteni neki ellenszenves állampolgárait (jelen esetünkben természetesen zsidó vallású, eredetű embereket), majd nyílt, félig nyílt támogatásával felszínre is segíti az erőszakosságot.

Ennek egyik ábrázolása a legmegdöbbentőbb momentuma is a könyvnek. Ahogy a kontrollját vesztett rémuralom immár New Yorkot is katonai megszállás alá helyezi, s a hogy ezt plasztikusan leírja a szerző, hát az egyszerűen lélegzetelállító! Napokig nem lehet szabadulni attól a képtől.

Tehát az így megformált amerikai őrület fokozatosan, a végén pedig egyre intenzívebben belopódzódik főhősünk és családja életébe. A valóságérzés megerősítése végett természetesen merőben reális, leinformálható szereplőkkel. Kezdetben csak verbális fenyegetettséggel, majd a totális tébolyultság kulminálódásával egyetemben, a valóságos erőszakkal is szembe kell nézniük.

Annyi talán megengedett e kritika megírásakor, hogy a könyv végére kibogozódik a történelem e tébolyult görcse, de addig az amerikai zsidóknak és magának a Roth-családnak is számos kínkeserves stáción kell keresztülvergődnie, amelyek teljesen megváltoztatják életüket, személyiségüket.

Örök mementó

Kép Ez a mestermű örök mementó, amely arra figyelmeztethet mindannyinkat, hogy a társadalmak felszíne alatt megbúvó gyűlölség bármikor feltörhet. Ehhez elég lehet csak a gondolatával játszadozni, mesterségesen a talajt meghintetni. Ebből a szempontból mindenféleképpen ajánlott napjaink Magyarországán is minél több embernek elolvasni!

A végén engedjenek meg egy-két gondolatot magáról a könyv stílusáról. Természetesen az Európa Könyvkiadóhoz méltó ízléses, szépen tördelt kötethez van szerencsénk, melynek barna-zöld színezetű borítója már-már megelőlegezi sötét tónusát.

Sóvágó Katalin kiváló magyarítása nyomán pedig nem vész el Roth már-már barokkos mondatszerkezetei, amelyek egyesek számára akár fárasztóak is lehetnek. De, amíg alábbiak szerint képes ábrázolni egy gyermek, egy család kétségbeesését, addig ez valójában nem fordulhatna elő: „Mivel már amúgy is agyon vagyok csigázva – és dehogy van meg bennem Sandy sztoicizmusa –, szégyenkezés nélkül bömbölni kezdek a pénztár mellett, az összes pogány szeme láttára, akik a belvárosi munkahelyeikről sietnek haza egy gondtalan tavaszi hétvégére Lindberg Amerikájában, a békesség független fellegvárában, óperenciákra a világ hadműveleti zónáitól, ahol senkinek sem kell veszélytől tartania, csak nekünk.”

(Philip Roth: Összeesküvés Amerika ellen, Budapest, 2006, Európa Könyvkiadó)

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.