Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Melankolikus rántotta extra feltéttel

2008.11.16

 Diós Zsolt

Kép Amennyiben a felszínes, könnyen emészthető zenei anyagokat fitneszsalátához hasonlítjuk, akkor az október 13-án, a negyedik sorlemezével előrukkoló 30Y albuma minimum hagymás-szalonnás rántotta 12 tojásból, nyakon öntve gőzölgő libazsírral.

"A 30Y öt fiúból áll. Kettő testvér, három nem.”

A pécsi alternatív rockzenekar 2000-ben alakult, már névválasztásukkal is sokkolóan hatottak a csak sablonokban gondolkodni képes nagy magyar zenei világra (egy szombathelyi éjszakai buszjárattól lízingelték a nevet). Az öttagú, hagyományos felállású (három gitár, dob, Kép billentyű) csapat hamar népszerűvé vált a habpartik világában otthontalanul mozgó egyetemisták, főiskolások körében. 2004 végén jelent meg Egy perccel tovább című koncertlemezük, 2006 elején a már stúdióban felvett Csészényi tér és egy évre rá az áttörést hozó Semmi szédítő magasság.

A 30Y azon zenekarok közé tartozik, akik sokat köszönhetnek a MR2-Petőfi Rádiónak, a 2007 nyarán megújult országosan fogható médium az első perctől játszotta a banda dalait. A kis klubokból feltörve már több száz ember előtt játszanak és a közönségbázis is kiszélesedett. Ma már koncertjeiken békésen elvannak egymás mellett az Európa Kiadón szocializálódott, családos, erős harmincasok, és az első szexuális élményükre készülődő tizenévesek.

„A 30Y jó zene.”

Kép A kvintett negyedik albuma a nem túl fantáziadús No. 4. címet kapta. A lemez 12, többnyire háromperces számot tartalmaz a rádióbarátság miatt. A szakma szerint a zenekar mára levetkőzte Kispál alteregóját, ami szerintem baromság, hiszen zeneileg sohasem hasonlítottak egymásra, mert mások a gyökerek. A Kispálra minden hatott a Clash-től a Velvet Undergrundig, míg a 30Y kifejezetten a ’90-es évek elején virágkorszakát élő grunge zenekarokból táplálkozik (Nirvana, Pearl Jam, esetleg Muse). A szövegvilág annyiban hasonló, hogy mind Lovasi, mind Beck Zoltán sajátosan használja a magyar nyelvet, a mi nagy örömünkre. Ha élne, szegény Weöres Sándor bizonyára rajongana mindkét zenekarért.

De nézzük az új albumot számról-számra.

„A 30Y sokat káromkodik. A 30Y nem vallásos. A 30Y apolitikus.”

A Hajóra szállt című nyitódal megadja az alaphangot, kicsit nyers, de az album egyik legjobb, világunkra pompásan jellemző kétsorosa itt található: Altatók, csak altatók / Kávéval veszem be. A második szám, a húzó-, és klipdalnak választott Felhő szerethető kis tücsökciripeléses dal, de messze van, a Bogozd ki, vagy a Semmi szédítő magasság című opuszoktól. A következő Gyújtósnak jó kiváló szociográfia, némi harsonával a vidéki életérzésről, pazar szöveggel: Kannás bor, bazársor / Szombat van, piacnap / Kempinggázt is árul / Munkásnak, parasztnak. A negyedik Dajkák meséje, amolyan beck-es, apacentrikus családi dal, nosztalgikus ízekkel. Bohókás szinti dallamok és zúzás váltja egymást. Előtörnek a gyermekkori élmények: Olajos magvak meccsen az apámnak / Nyilasi előre, Törőék hátrálnak. A rubikernő szintén családi dal, zongora és metallicás gitárfutamokkal, már-már Kép jazz-rock kategóriában, ilyen szöveggel: A nagy boldogságban nem gondolt a bajra / Gátszakadásra és romlott teavajra. A nirvanás rocknóta, a Kutyák és emberek után következik az album legkatartikusabb, súlyos önéletrajzi darabja, az Azt hittem érdemes című dal. Az akusztikus gitárral előadott szám övön alul üt, úgy érezzük, hogy Beck már olyasmit mond el, amihez nincs közünk: Vagy nem tudtunk, legalább mi szülők róla / De kirúgták, és, hogy hazajött azt mondta / Bocs, de a lejtőn le, annyi már Szentesnek / Gimnáziumnak, meg szülői terveknek. Továbbá elárul egy alapigazságot a rockandroll világából: Van ez a szar élet, bár jobb is lehetne / Ha nem volna kényszer, hogy minden szar este / Eljátsszam milyen szar, nekem ez az élet / Hogy örülj, ha hozzáméred majd a tiédet.

A nyolcadik Karambol olyan, mintha Szécsi Pál énekelné, csak egy kicsit csúnyán. A bohém trombita és fütyörészés után zúzás jön, így slágergyanús a nóta. Szintén dallamos muzsika kíséri a lemez szövegileg leggyengébb dalát, a Szenes-t, amely hazai pályán játszódik, ugyanis a kedvenc pécsi szórakozóhelyet zenélik el a lelkes lokálpatrióták. Az Olyan, csak olyan a zongora és trombita kíséret ellenére unalmasnak mondható, viszont a közel nyolcperces Kifelé nem, befelé nem zeneileg változatos, kifejezetten izgalmas darab. A pszichedelikus utazás számomra a Stone Rosest idézi. A búcsúdal, a Kerticsap másfél perces tömény szöveg, nagybőgő, trombita és zongora kísérettel, igazi 30Y-os lezárással: Van egy új történetem / Elmondjam? Kezdhetem?

„A 30Y érzékeny. A 30Y szereti az egyszerű mondatokat. A 30Y asszociatív. A 30Y szokott olvasni.”

Kép Komplett, kerek egész a No. 4. Zeneileg letisztult, mégis sokat fejlődött a társaság a legutóbbi albumhoz képest. Bátran használják saját hangszereiket, a hozzájuk képest szokatlan zeneszerszámok (trombita, nagybőgő) beemelése érdekessé, izgalmassá teszi az anyagot. A szövegek most is tisztességesek, vállalhatóak, önkritikusak, őszinték. Véleményem szerint hamarosan kézbe vehetjük Beck Zoltán verseskötetté rendezett dalszövegeit.

A fekete borító és az album ajánlása tisztelgés és emlékezés a zenekar hatodik tagjának számító hangmérnök, producer Bóra Dávid emlékének, aki a munka befejezése előtt, harmincéves korában elhunyt.

Végezetül elmondható, hogy az új 30Y lemez, - ahogy a tartós élvezeti cikkek - első nekifutásra nehezen emészthető, kellően melankolikus, 2008 egyik meghatározó albuma. Nincsenek rajta igazi slágerek, ezért ezzel az anyaggal új híveket nem tudnak szerezni, viszont a szakma, a kritikusok és a rajongók imádni fogják, és azt hiszem ennél nem is kell több.

(A szövegrészeket elválasztó idézetek a zenekar honlapján található „ars poeticából” valók.)

(30Y : No. 4., kiadja a CLS Records, 2008)
 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.