Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kikacsintós északi film-noir

2008.11.04

Diós Péter

Rég éreztem ennyire kellemetlenül egy mozisszékben magam, mint Ole Bornedal Csak egy szerelmesfilm c. mozija alkalmával. No, nem azért, mert az élmény kínszenvedéssé vált, hanem, mert majd’ megőrültem az izgalomtól.

Kép Ugyanis Bornedal filmje – megtévesztő címe ellenére – abszolút nem habkönnyű romantika. Sőt, épp ellenkezőleg, egy igen erőteljes, már-már thiller jelleget öltő mozi.

Szakít a nordikus védjeggyel

A Csak egy…-re legkevésbé sem jellemző a lassan skandináv védjeggyé váló Dogma-stílus, amelyhez legutóbb is szerencsénk volt. Épp ellenkezőleg, majdhogynem már zavaróan intenzív képvilág köszön vissza a vásznon (ez az operatőr Dan Laustsent dicséri).

A film-noir alappillér

Maga a történet egy igazi fim-noir vázra épül: Adva van egy többre hívatott főhős (Anders W. Berthelsen formálta meg kiválóan a tragikus sorsú Jonast), aki történetünk elején egy idealisztikus családban él.

Egészen addig, amíg fel nem tűnik a vásznon a végzet asszonya. Azt csak mellékesen jegyzem meg, hogy ilyen hatásos színpadra lépést ritkán látni a mozikban! Hihetetlenül életszerű és megrázó!

Szóval ez a vamp (Rebecka Hemse nagyszerű és megdöbbentő alakítására nehéz szavakat találni) – önkéntelenül –, de fenekestül felforgatja Jonas életét.

Szokatlan sablon

Kép Innentől kezdetét veszi egy olyan nyomasztó és időnként valóságos skizofrén jelleget öltő történet, amely egyenesen vezet a tragikus végkifejlet felé.

A legtökéletesebb az az egészben, hogy mindamellett, hogy a történet sablonszerű, mégis rendhagyó tud lenni; hogy számos kikacsintása ellenére, mégis komolyan tudod venni!

Ebben óriási szerepe van a rendezés mellett a forgatókönyv nyűgét is magára vevő Bornedalnak. Hogy jó úton jár arra bizonyíték, hogy nemcsak a hazai 2008-as Titanic Fesztivál közönségdíját zsebelte be, hanem szintén az idei Sundance-en nagydíjára is jelölték!

De a nyugtalanító összhatás végső kialakításában érdemi szerep hárult a fent már magasztalt Laustsennek, és a képi világhoz mindig passzoló zenének (Joachim Holbecket illeti a dicséret) is.

Jelzőtábla

Ha úgy döntenek – döntsenek úgy, megéri –, hogy megnézik a filmet, akkor arra nagyon ügyeljenek, hogy időben elfoglalják helyüket a filmszínházakban. Mert ha lemaradnak az elejéről, akkor egy fontos, sok mindent előre mutató jelzőtáblától fosztják meg magukat!

 

Csak egy szerelmesfilm (Kærlighed på film, dán, 100 perc, 2007) rendezte: Ole Bornedal  

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

javítva

(Diós Péter, 2008.11.04 14:28)

Kedves efesba@gmail.com köszönöm észrevételed, igazad volt, ki is javítottam a címet, ill. a tartalmat is, de én továbbra is úgy vélem, hogy az amúgy igen remek filmnek ilyen "fekete film" alapjai vannak. Maradok tisztelettel: Diós P.

efesba@gmail.com

(efes, 2008.11.04 13:31)

Nem film-noire, ahogy a címben írtad, hanem film noir. Azonban én nem hozakodnék elő lépten-nyomon ezzel a címkével, hiszen a film noir: http://hu.wikipedia.org/wiki/Film_noir

Maradjunk szerintem a bevált pszicho-thrillernél. vagy akárminél, csak ezt a nyomorult film noirt hagyjuk már meg Humphrey Bogartnak és társainak.