Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A megkomponált zűr

2008.11.01

Diós Péter

A Gengszterek fogadója c. dán-svéd film bizonyos szinten válasz az angol kultuszfilm, a Ravasz, az Agy és a két füstölgő puskacsőre. De mégis merőben más.

Kép A hasonlóság annyi, hogy ebben is négy zsivány van a középpontban, de nagyjából ezzel véget is ér a párhuzamosság. Talán annyi azért még megemlíthető, hogy az erőszakosság – ne kerteljünk, ha alvilági a történet, akkor nem lehet ezt megkerülni – itt is meghúzódik a háttérben.
 
Abban is igen eltér Guy Ritchie filmjétől, hogy Anders Thomas Jensen más pályát szabott ki hőseinek. Ugyanis az északi rosszfiúk – akik annyira nem is rosszak – önkéntelenül, más-más okból, de mindannyian le akarnak térni a korábban téves irányba sodródott életútjaikról.
 
Vidéki unalom
 
Miután hőseink kénytelenek hanyatt-homlok elhagyni Koppenhága bűnben gazdag alvilágát, egy isten háta mögötti, elhagyatott fogadóban húzzák meg magukat.
 
A korábbi urbánus, élménygazdag életüket kénytelenek vidékies, unalmas létre cserélni. Ez az egyhangúság és konstans fenyegetettség magában hordozza a konfliktusokat, melyek hamarosan a felszínre is kerülnek.
 
A klasszikus szimfónia
 
Ebben a részben a film a korábbi zaklatott lendületet levetkezve lelassul. Mint, egy tökéletesen megkomponált nagyzenekari műben: erős és dinamikus kezdés után egyenletes lenyugvás következik, hogy a végére megint minden hangszer beleadjon apait-anyait. De, ne szaladjunk ennyire előre.
 
Kép Tehát Jensennek itt bőségesen adódik tere, hogy egyenként bemutassa szereplőit. Szépen sorra ismerjük meg a 40. születésnapján eddigi életét megelégelő Torkildot (Soren Pilmark higgadt alakítása); a drogtól nagy-nagy nehézségek árán megszabaduló Petert (Ulrich Thomsen is igen élethűt produkál); a betegesen agresszív Arne-t (talán Mads Mikkelsen paranoiás alakítása volt a legtalálóbb) és az állandóan zabáló, kicsit együgyű Stefant (Nikolaj Lie Kaas is kiváló munkát nyújtott).
 
A jó csapat
 
Ugyancsak meg kell említeni, hogy a főhősök fiatalabbkori másai kitűnő választásnak bizonyultak. Félelmetes a hasonlóság, és még remekül is megállták a helyüket a vásznon.
 
A rendezés mellett a forgatókönyv szintén Jensen keze munkáját dicséri, míg Eric Kress operatőri tevékenységével volt segítségére.        
 
A fordítók szellemtelensége
 
Sajnos megint nem sikerül elmenni szó nélkül a fordítás mellett. Egyetlen egy szó verte ki a biztosítékot: az ajcsi. Nem hiszem el, hogy ez az idétlen szócska a legideálisabb leképezése a dán argónak!
 
Tudniillik az egész történetbe amúgy fordulópontot jelentő születésnap, egyik ajándékát – nem mellékesen egy gépfegyvert – nevezett így az egyik főhős. Tehát a magyarítók szerint így beszél egy durva és trágár bűnöző. Aha, esetleg a leányregényekbe! De, ott meg mit keresnének?
 
De ne gondolják, hogy ez a film kegyetlen és brutális. Sőt a nélkülözhetetlen agresszív betétek kivételével inkább bájos. A vége, pedig már-már giccsesnek is tekinthető, de még így is igen ízléses. Éppen ezért kihagyhatatlan. Főleg, hogy 8 évet kellett rá várni.
 
Gengszterek fogadója (Blinkende Iygter, dán-svéd, 109 perc, 2000) Rendezte: Anders Thomas Jensen
 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.