Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A leesett álarcok

2008.10.30

Diós Péter

Kezdeném egy titokkal. Moziba általában úgy megyek, hogy a megtekintendő filmről igyekszek minden kritikát elkerülni. Magam ellen beszélek, de úgy vagyok vele, hogy benyomások csak saját kútfőből érjenek. 

Így tettem Simon Staho Jelenetek két házasságból c. filmje esetében is. Mégis, kb. 20 perc után hellyel-közzel sejtettem a végkövetkeztetést.

Persze, lehet azzal védekezni, hogy könnyű volt, hisz a rendező az elején mintegy elénk bocsátja a végkifejletet, de én inkább azt mondanám, hogy sablonos, sematikusra sikeredett a történet. Kép

Két decens, kapuzárás felé araszolgató svéd család életébe pillanthatunk be, akik életében a biológiai óra egyre hangosabb ketyegése komoly bonyodalmakat gerjeszt. Az egyik gondolati síkon, a másik álmában lép félre, a harmadik próbál ez ellen tenni, a negyedik, pedig próbál az egészről nem tudomást venni.

Így élik hőseink példásan puritán életüket, egészen addig, míg az a fránya biológiai óra, az egyik férfi-nő viszonylatban (annyit talán elárulhatunk, nem a megfelelő leosztásban) delet üt.

Botrányos fordítás

Vagyis megtörténik a házasságtörés. Talán erre vezethető vissza a nyíltan Bergman utánérzést keltő magyar cím. Itt kell kitérnünk a botrányos fordításra. A címnek semmi, de semmi köze a nagy mesterhez (kb. Mennyei szív a heveny fordítás, igaz aláírom, hogy ez sem egy nagy eresztés). De, ami szinte megbocsáthatatlan, az a feliratozás.

Az egész filmszöveg hemzsegett a helyesírási hibáktól, illetve az olyan szamárságoktól, minthogy Norvégia fővárosa Oszló. Igen így fonetikusan. Azonban nálam a prímet a G-folt vitte el. Önökre bízom, hogy egy olyan filmben, melyben félig látensen, félig pedig nyíltan a szexualitással foglalkoznak, mit jelenthet az a G-folt? Igen, azt.

Felcserélt szerepek

De, térjünk vissza a tárgyra. Szóval megesik a félrelépés, s részben mi, a nézők is bűntársakká leszünk. Ugyanis szemünk előtt zajlik az egyre teljesebb, ugyanakkor egyre nyomasztóbb viszony. S ahogy haladunk előre az időben, úgy rohanunk egyenest a végzetes lebukás felé is.

A tetten érés után sorra esnek le az álarcok. Az addig szerfölött toleráns, nyitott szellemiségű feleség őrjítő féltékenységi stációkon robog keresztül, a korábban elméletben igen csak kicsapongó férj mély apátiába zuhan, az unalmasnak tartott szeretők pedig megpróbálják túlélni a dolgot.

A tanulság, pedig nagyjából annyi, hogy nem elég nyitottnak/nőcsábásznak/kispolgárnak látszani, hanem annak is kell lenni.

Zseniális színészek 

Kép Az, hogy nem keserű szájízzel jöttem ki a moziból elsősorban a kiváló színészi ténykedéseknek köszönhető (Jakob Eklund, Lena Endre, Maria Lundqvist és Mikael Persbrandt szimplán nagyszerűt alakítanak).

Erre módfelett szükség volt, hisz az egész film a skandinávoknak nagyon bejövő dogmás-minimalista stílus jegyében készült. Tehát egy-egy érzelem megnyilvánulása valóban ott volt, tükröződött az adott szereplő arcán. Komolyan mondom, lenyűgöző mind a négy színész játéka.

Az igen zárt közeg ellenére is Staho jeleneti pezsegnek az élettől, érzelmektől. Ebben nagy-nagy szerepe van Anders Bohman operatőri tevékenységének is. Képeivel kihangsúlyozza a minimális szellemiség puritán eleganciáját.

De a feketeleves a végére marad. Peter Asmussen a rendezővel közösen alkotta meg az igencsak konvencionális forgatókönyvet, amihez olykor-olykor kétségbeejtő zene is párosult (Stefan Nilsson munkája). Kár érte.

Összességében egy igen tisztes filmet tekinthettem meg, bárcsak azt a bántóan happy end-szerű véget felejthetném…

Jelenetek két házasságból (Himlens hjärta, svéd-dán, 95 perc, 2008) rendező: Simon Staho

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.